A szavak önmagukban nem alkotnak mondatot; az elrendezés számít. A szintaxis azt vizsgálja, hogy a szavak hogyan kapcsolódnak össze kifejezésekké, tagmondatokká és mondatokká, valamint azokat az elveket, amelyek ezeket a kombinációkat szabályozzák.

A szintaktikusok a szórendet, az alkotóelemeket, a függőséget, az egyeztetést és a távolsági kapcsolatokat, például a kérdőszóalkotást írják le. A nyelvek az alapvető sorrendben és abban különböznek, hogy milyen szabadon mozoghatnak az alkotóelemek. A formális modellek célja egy nyelv jól megfogalmazott mondatainak létrehozása.

A szintaxis a morfológiával, a szemantikával és a prozódiával kapcsolódik össze. A mondatszerkezet tanítása, az elemzők tervezése és a tipológiai minták összehasonlítása mind a szintaktikai elemzésre támaszkodik. A helyes hangzás mindennapi megítélése implicit szintaktikai tudást tükröz.

• Mondat- és kifejezésszerkezet tanulmányozása
• Lefedi a sorrendet, a választókerületet és a nyelvtani kapcsolatokat
• Szisztematikusan változik a nyelvek között
• Az elmélet, a tipológia és az elemzés alapjai