Nem minden kockázat árazható be a saját előzményei alapján. Az osztálybesorolás a hasonló, de meghatározott jellemzőkkel rendelkező kockázatok csoportjának átlagos veszteségtapasztalata alapján határozza meg a díjakat. Az osztály minden tagja ugyanazt a díjat fizeti az egyedi módosítások előtt.

A személygépkocsi-, lakás- és számos kisebb kereskedelmi kockázatot osztályokba sorolnak. Az osztályt az életkor, a terület, az építési típus vagy az üzleti besorolás határozza meg. Az aktuáriusok az összesített iparági vagy vállalati adatokból határozzák meg a díjakat. A módszer adminisztratív szempontból hatékony és statisztikailag stabil, ha az osztályok homogének.

Az osztálydíjak képezik a kiindulópontot; az ütemterv vagy a tapasztalat módosításai ezután a jobb vagy rosszabb egyéni jellemzőkhöz igazíthatják a prémiumot. A szabályozók felülvizsgálják az osztályterveket a tisztességtelen diszkrimináció szempontjából. Az osztályok finomítása és a statisztikai hitelesség közötti feszültség a besorolási rendszerek állandó jellemzője.

• Egy meghatározott csoport átlagos kockázatán alapuló prémium
• Akkor használják, ha az egyéni tapasztalat korlátozott
• Adminisztratívan egyszerű és statisztikailag stabil
• Gyakran módosítják az egyéni kockázati jellemzők