Az Égei-tenger partján fekvő városállamok olyan eszméket hoztak létre, amelyek messze meghaladták méretüket. A görög civilizáció, amely különösen az i. e. nyolcadik és negyedik század között virágzott, a politika, a filozófia, a dráma és a vizuális művészet sajátos formáit fejlesztette ki, amelyeket a későbbi kultúrák ismételten újraértelmeztek.

Athén demokratikus intézményekkel kísérletezett; Spárta tökéletesítette a militarizált oligarchiát. Thalésztól Arisztotelészig a gondolkodók szisztematikus kérdéseket tettek fel a természettel, az etikával és a tudással kapcsolatban. Az epikus és lírai költészet, a tragédia és a vígjáték az emberi tapasztalatokat vizsgálta nyilvános ünnepeken. A gyarmatosítás és a kereskedelem terjesztette el a görög nyelvet és stílusokat a Földközi-tenger térségében.

A makedón, majd római hódítás nem törölte el a görög kulturális presztízst, hanem felerősítette azt. A bizánci és iszlám hagyományok révén megőrzött régészeti lelőhelyek, feliratok és irodalmi szövegek részletes rekonstrukciót tesznek lehetővé. A görög múlt szelektív kisajátítása maga is a történeti tanulmányok tárgyává vált.

• Az égei-tengeri városállamok ősi kultúrája
• Fejlesztette a demokráciát, a filozófiát és a drámát
• Terjedése gyarmatosítás és későbbi hódítás révén
• Mélyen befolyásolta a későbbi hagyományokat