A talajfelszínre terített anyagréteget mulcsnak nevezik. Mérsékli a talaj hőmérsékletét, csökkenti a párolgást, elnyomja a gyomokat, és végül lebomlik, hogy táplálja a talajt. A szerves talajtakarók, mint például a faforgács, a kéreg, a szalma és a komposzt a leggyakoribbak; a szervetlen lehetőségek közé tartozik a kavics és a tájszövet.

Tavasszal, miután a talaj felmelegedett és a növények megtelepedtek, vigyünk fel mulcsot. Tartsuk néhány centiméter távolságra a száraktól, hogy elkerüljük a rothadást. Az öt-nyolc centiméter vastagság általában elegendő. A szerves talajtakarókat bomlás közben pótoljuk.

A talajtakarás az egyik legegyszerűbb módja a kert egészségének javítására. Csökkenti az öntözés és a gyomlálás szükségességét, miközben megvédi a talaj szerkezetét a heves esőzésektől. A növényekhez megfelelő anyag kiválasztása és a kívánt megjelenés teszi teljessé a hatást.

• Anyagréteg a talajfelszínen
• Megtartja a nedvességet és elnyomja a gyomokat
• Lehet szerves vagy szervetlen
• Javítja a talajt, ahogy lebomlik