Az ember kontra természetfeletti egyfajta külső konfliktus, amelyben a szereplő istenekkel, szellemekkel, démonokkal vagy más, a hétköznapi természeti törvényeket meghaladó erőkkel küzd. Az ellentét nem pusztán emberi vagy környezeti eredetű.

A szörnyekkel való epikus összecsapások, a fausti alkudozások, a kísértetek és a kozmikus horror mind ebbe a kategóriába tartoznak. A konfliktus gyakran próbára teszi a hitet, a bátorságot vagy az emberi tudás határait. Mivel az ellenség a mindennapi szabályokon túlmutató szabályok szerint működik, a főszereplőnek fel kell fedeznie ezeket a szabályokat, vagy szövetségeseket és eszközöket kell találnia, amelyekkel a saját területén szembeszállhat a fenyegetéssel. A megoldás lehet ördögűzés, áldozathozatal, nyugtalan együttélés vagy a szereplő elpusztítása.

A természetfeletti antagonista külsővé tehet belső félelmeket, vagy kulturális szorongásokat testesíthet meg. Vallási narratívákban a konfliktus explicit teológiai jelentéssel bírhat; a világi horrorban megmagyarázatlan maradhat. Mindkét esetben a természetfeletti jelenléte a hétköznapi emberi ellenállás fölé emeli a tétet.

Amikor az ellentétes erő a természeten túli birodalomhoz tartozik, a konfliktus ember kontra természetfeletti.