Az adattitkosítás úgy kódolja az információkat, hogy csak a jogosult felek olvashassák el azokat. Az adatok a megfelelő kulcs nélkül olvashatatlan titkosított szöveggé válnak. A titkosítás védi a lemezeken és adatbázisokban tárolt adatokat. Védi a hálózatokon keresztül továbbított adatokat. Egyes fejlett implementációkban védi a használatban lévő adatokat. A cél egyszerű: ha valaki ellopja az adatokat, akkor nem tudja azokat használni.

A titkosítás nem egy teljes körű biztonsági stratégia. A bizalmas adatokat védi, nem az elérhetőséget. A zsarolóvírusok továbbra is titkosíthatják az adatait, és fizetést követelhetnek, még akkor is, ha a saját titkosítása erős. Nem véd a belső fenyegetések ellen, akik jogos hozzáféréssel és kulcsokkal rendelkeznek. Nem véd az alkalmazáshibák ellen, amelyek más csatornákon keresztül szivárogtatják ki az adatokat. A kulcskezelés a nehéz rész. A titkosított adatok mellett egyszerű szövegként tárolt kulcsok érvénytelenítik a célt. A rendszerek között megosztott kulcsok növelik a kompromittálódás hatókörét. Léteznek hardveres biztonsági modulok és kulcskezelési szolgáltatások a probléma megoldására. Ezek drágák és összetettek. Sok szervezet kihagyja őket, és a kulcsokat konfigurációs fájlokban tárolja. Ez addig működik, amíg valaki meg nem találja a fájlt. A titkosítás egy eszköz. Mint minden eszköz, az értéke attól függ, hogyan használják.

Titkosítási kontextusok

• Inaktív – lemezek, adatbázisok, biztonsági mentések
• Útvonalon – TLS, VPN-ek, titkosított üzenetküldés
• Használatban — homomorf titkosítás, biztonságos enklávék
• Végponttól végpontig – csak a küldő és a fogadó olvashatja

A kulcskezelés nélküli titkosítás színház. Az algoritmus erős. A kulcstárolás a gyenge pont.