A burkolás tartós, dekoratív felületeket eredményező padló- vagy falburkolatokat eredményez. A csempe kerámiából, porcelánból, kőből vagy üvegből készül. Kemény, vízálló és könnyen tisztítható. Fürdőszobákban, konyhákban és kereskedelmi helyiségekben használják. A burkolás szakmunkát igényel. A burkolónak elő kell készítenie az aljzatot, ki kell helyeznie a mintát, ki kell vágnia a csempéket, és vékony habarcsba kell ragasztania azokat. A munka precíz és tartós. A rossz burkolás nyilvánvaló. A jó évtizedekig kitart.

A csempézés több lépésből áll. Az aljzatnak síknak, száraznak és tisztának kell lennie. Nedves területeken gyakran használnak cement hátlap-lemezt. A kiosztást úgy kell megtervezni, hogy a bevágások kiegyensúlyozottak, a fugavonalak pedig egyenesek legyenek. A vékony habarcsot fogazott simítóval terítik el. A csempéket enyhe csavarással nyomják a vékony habarcsba. A távtartók tartják meg a hézagszélességet. A csempéket nedves fűrésszel vagy vágófűrésszel vágják. Miután a vékony habarcs megkötött, felhordják a fugát. A fuga kitölti a hézagokat és összezárja a csempéket. A fugát szerszámmal megmunkálják és megtisztítják. A felületet polírozzák.

A csempézést padlókhoz, falakhoz, hátfalakhoz és munkalapokhoz használják. Külső burkoláshoz és medencékhez is használják. A csempe lehet mázas vagy mázatlan, matt vagy polírozott, nagy vagy kicsi. A minta lehet egyszerű vagy összetett. A fuga lehet illeszkedő vagy kontrasztos. A választék végtelen. A burkolónak ismernie kell az anyagokat és a módszereket. A csempe a felület. A burkoló a mesterember. Az eredmény egy gyönyörű és tartós felület. Ez egy olyan felület is, amelyet helyesen kell lerakni. A nem ragasztott csempe lepattan. A nem tömített fuga foltos lesz. A csempe csak annyira jó, mint a lerakás.