A pajta egy mezőgazdasági épület, amelyet gabona, széna és szalma tárolására, állatállomány elhelyezésére és felszerelések elhelyezésére használnak. A szó az óangol bereærn szóból származik, amely a bere ('árpa') és az ærn ('ház') szavak összetétele, eredetileg árpatárolót jelentett. A pajták régiónként és céltól függően nagy változatosságot mutatnak: az angol favázas pajta, az amerikai orsótetős pajta, a svájci faház stílusú pajta és a domboldalba épített holland bankpajta figyelemre méltó típusok. A hagyományos pajták nagy ajtókkal, magas szénapadlásokkal és állatistállókkal rendelkeznek, gyakran kézzel faragott gerendákkal és csapos asztalosmunkákkal. A 19. és 20. században a tejipari pajták, a dohánypajták és a burgonyapajták speciális kialakítást fejlesztettek ki. A modern gazdaságok gyakran fémrúdpajtákat és gépszíneket használnak, míg a történelmi pajtákat műemléki építményként őrzik, vagy otthonokká, rendezvényhelyszínekké és stúdiókká alakítják át. A pajták a vidéki élet kulturális szimbólumai maradnak, és számos országban műemlékvédelmi alapítványok védik őket.