A perverzióban az alárendeltség a partnerrel szembeni kontroll választott átadását jelenti egy megállapodott kereteken belül. Az alárendelt partner szándékosan követi, eltűri, szolgálja vagy megenyhül. A választás a hatalom, amelyet megtart: visszavonhatják a kölcsönt.

Ez nem mentség arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk valaki jólétét. Egy alávetett személynek is szüksége van vízre, egy működő biztonsági szóra és egy a dinamikán kívüli életre. Az én összeomlása nem az esztétikai cél, még akkor sem, ha a fikció így adja el.

Az emberek a hálószobában adják alá magukat, és délben irányítják az osztályokat. A szerep nem teljes személyiség, hacsak valaki nem kéri ezt, és folyamatosan ellenőrzi a valóságot. Az utógondozás nem opcionális, mert az alávetett „szereti a fájdalmat”. Az idegrendszer továbbra is összeomlik.

Ha az engedelmesség az egyetlen módja annak, hogy úgy érzed, megnyugodhatsz, a terápia a perverzió mellett is maradhat anélkül, hogy megszakítaná azt.