Az anorgazmia egy tartós, szorongással járó nehézség az orgazmus elérésében olyan stimuláció ellenére, amely a legtöbb ember számára elegendő lenne. Lehet élethosszig tartó, vagy évekig tartó átlagos orgazmus után jelentkezhet. Gyógyszerek, műtét, trauma, medencefenék-feszültség és párkapcsolati lefagyás mind megjelennek a kórtörténetben.

A nőket és a szeméremtest-problémákkal küzdőket gyakrabban diagnosztizálják, részben azért, mert a szex során sok esetben még mindig a behatolás a fő esemény, a csikló pedig opcionális. A férfiaknál is előfordulhat ugyanez a panasz, néha késleltetett ejakuláció formájában, amely soha nem érkezik el teljesen. A distressz klauzula számít. Aki orgazmus nélkül is elégedett, annak nincs szüksége erre a címkére.

A kivizsgálás a gyógyszereket (az SSRI-k gyakori gyanúsítottak), a hormonokat, a fájdalmat és azt vizsgálja, hogy valójában milyen stimuláció történik. Egyes embereknek segít egy vibrátor, több idő és kevesebb önmaga szemlélése. Másoknak medencefenék-terápiára vagy gyógyszerváltásra van szükségük. A szexuálterápia azt a hurkot kezeli, ahol a keményebb próbálkozás miatt a orgazmus visszahúzódik.

A partnereknek le kellene mondaniuk a projektmenedzseri energiáról. A kíváncsiság jobb, mint a stopperóra.