A lencse a pupilla mögött található átlátszó, rugalmas szerkezet, amely a fényt a retinára fókuszálja. Az alak változtatásával lehetővé teszi a szem számára, hogy éles képet alkosson a különböző távolságokban lévő tárgyakról.

Az akkomodáció a lencse beállításának folyamata. Közeli tárgyaknál a sugárizmok összehúzódnak, aminek következtében a lencse vastagabb és görbültebb lesz; távoli tárgyaknál az izmok ellazulnak, és a lencse ellaposodik. Az akkomodációs képesség az életkorral csökken, ahogy a lencse megkeményedik, ami presbyopia néven ismert állapotot okoz. A szürkehályog – a lencse elhomályosulása – a látáskárosodás gyakori oka az idősebb felnőtteknél, és műlencsével történő műtéti pótlással kezelhető.

A lencse adja a szem változó fókuszáló képességének nagy részét; a szaruhártya pedig a fix törőerő nagy részét. Együttesen tiszta képet alkotnak a retinán, széles látótávolság-tartományban. A lencse optikai tökéletlenségeit, például a szférikus és a kromatikus aberrációt, részben kompenzálja az ezt követő idegi feldolgozás.

Amikor tekintetét egy távoli horizontról egy közeli oldalra helyezi, a lencse az a szerkezet, amely mindkét képet élesen tartja.