A természetes hang az a járulékos hang, amely kioltja az előző éles vagy béjeles hangot, visszaállítva a hang változatlan magasságát. A szimbólum egy két átlós vonallal elválasztott négyzethez hasonlít, és az általa érintett hang előtt helyezkedik el.

A természetes hangok akkor jelennek meg, amikor a zeneszerzőnek ellentmondania kell az előjegyzésnek vagy egy korábbi alterációnak ugyanazon az ütemen belül. Más alterációkhoz hasonlóan a természetes hangok általában csak az ütem fennmaradó részében tartanak, kivéve, ha a hangjegy kötött. Az előadóknak résen kell lenniük, mert egy kihagyott természetes hang rossz hangot eredményezhet, amely ütközik a harmóniával.

Néhány modern kottában a véletlenszerű hangokra vonatkozó szabályok módosulnak, de a természetes hang megtartja alapvető funkcióját, azaz a hangmagasság természetes állapotába való visszaállítását. A billentyűzeten a természetes hang általában fehér billentyű leütését jelenti, bár a pontos hangnem a hangjegy nevétől függ.

• Éles vagy lapos hangot törl
• Visszaállítja az eredeti hangmagasságot
• Általában egy mérésig tart
• A kromatikus tisztasághoz elengedhetetlen