Száraz éghajlaton vagy vízhiányos régiókban a hagyományos gyepek és a vízhiányos szegélyek nem praktikusak. A szárazságtűrő növényekre, hatékony öntözésre és a nedvességet megtartó talajjavításra épülő tereprendezési megközelítés minimalizálja a kiegészítő öntözést.

Az alapvető gyakorlatok közé tartozik a növények vízigény szerinti csoportosítása, a párolgás csökkentése talajtakaró használatával, a gyepfelületek korlátozásával és a helyi csapadékviszonyokhoz igazodó fajok kiválasztásával. A kemény tereprendezési elemek, mint például a kavics, a kő és az áteresztő burkolat tovább csökkentik a vízigényt. Az eredmény egy olyan kert, amely sokkal kevesebb ráfordítással is reprezentatív marad a száraz időszakokban.

A szárazságtűrő kertek nem jelentik a kopárságot vagy a színtelenséget. Számos őshonos és mediterrán növény kínál feltűnő formát, textúrát és szezonális virágzást. Miután ezek a tájak megtelepedtek, kevesebb karbantartást igényelnek, és túlélik az aszályokat, amelyek károsítanák a hagyományos ültetvényeket. Az átgondolt tervezés a vízszegény kertészkedést praktikussá és vizuálisan gazdaggá teszi.

• Vízfogyasztást minimalizáló tereprendezés
• Szárazságtűrő növényeket és talajtakarókat használ
• A növényeket vízigényük szerint csoportosítja
• Csökkenti a gyepfelületet és növeli a kemény terepfelületet, ahol ez lehetséges