Az új növények nem mindig magból kelnek ki. A szaporítás az a folyamat, amelynek során a meglévő növényekből további növényeket hozunk létre magvak, dugványozás, tőosztás, rétegezés vagy oltás segítségével. A választott módszer a fajtól és a kívánt eredménytől – genetikai másolatok vagy új genetikai kombinációk – függ.

A magról való szaporítás variációkat teremt, és számos egynyári és zöldségnövény esetében egyszerű. A vegetatív módszerek, mint például a szárdugványozás vagy a hajtásosztás, a szülővel azonos növényeket hoznak létre. A puhafa dugványok tavasszal gyorsan gyökeret vernek; a keményfa dugványok téli cserjékkel való termesztésre alkalmasak. A hajtásosztás jól működik a csomósodó évelőknél.

A siker a tisztaságtól, a megfelelő nedvességtől és a megfelelő hőmérséklettől függ. A gyökereztető hormon javíthatja az eredményeket a nehezen termeszthető fajok esetében. Miután új gyökerek vagy hajtások alakulnak ki, a fiatal növényeket fokozatosan megedzik és átültetik cserepekbe. A szaporítás megsokszorozza a kedvenceket és megőrzi azokat a fajtákat, amelyek nem fejlődnek ki magból.

• Új növények termesztése magvakból vagy növényi részekből
• Magában foglalja a dugványozást, a vágást és az oltást
• Vagy klónokat, vagy genetikai variációkat hoz létre
• Tiszta körülményeket és megfelelő utógondozást igényel