A farmernadrág farmerből, egy erős pamutvászonból készült nadrág. A világ egyik leghasználtabb ruhadarabja. Az anyagot a franciaországi Nîmes-ben fejlesztették ki, és a név valószínűleg a francia „bleu de Gênes” kifejezésből ered, amely Genovára utal. Levi Strauss és Jacob Davis 1873-ban szabadalmaztatták a szegecselt farmert. A szegecsek megerősítették a zsebeket a bányászok és a munkások számára. A ruhadarab a következő évszázadban a munkaruházatból a divatba került.

A farmert indigóval festett láncfonalokból és fehér vetülékfonalokból szőik. Ez a szerkezet adja a farmer jellegzetes megjelenését. Az indigó kopás közben fakul, ami a tulajdonosára jellemző mintákat hoz létre. A nyers farmer eleinte mosatlan és merev, idővel megpuhul. A mosott farmert a kényelem érdekében előkezelik. A szegélyezett farmert szövőszéken szövik, és feszes szélei, valamint tartóssága miatt nagyra becsülik.

A szabásminták számosak. A szűk, karcsúsított, egyenes, laza, bootcut, trapéz szabású és bő szárú szabás mind leírják, hogyan követi az anyag a test vonalát. A derékmagasság is számít: alacsony, közepes, magas. A rugalmas változatok elasztánt használnak a kényelem érdekében. A hagyományőrzők a 100 százalékos pamutot részesítik előnyben. Az ápolás befolyásolja a tartósságot. A ritkább mosás megőrzi a színt és a formát. A hideg víz és a levegőn történő szárítás csökkenti az összezsugorodást. Megfelelő ápolással a farmer évekig kitarthat.

Gyakori illeszkedések

• Vékony és karcsú
• Egyenes
• Nyugodt
• Csizma és trapéz
• Széles szárú és magas derekú