A klasszikus kondicionálás olyan tanulási folyamat, amely akkor következik be, amikor egy semleges ingert egy olyan ingerrel párosítunk, amely már kiváltott választ. Ismételt párosítások után maga a semleges inger is hasonló választ kezd kiváltani.

Ivan Pavlov kutyákkal végzett kísérletei maradnak a klasszikus illusztrációk. A metronóm hangja, amely kezdetben irreleváns volt, közvetlenül az étkezés előtt hallható. Az étel természetes módon nyáltermelést váltott ki. Több párosítás után a metronóm önmagában nyáltermelést váltott ki. Az étel a feltétel nélküli inger; az ételre történő nyáltermelés a feltétel nélküli válasz; a metronóm feltételes ingerré válik; a metronómra történő nyáltermelés a feltételes válasz.

A jelenség széles körben elterjedt. A helyekre, emberekre és reklámokra adott érzelmi reakciók gyakran klasszikusan kondicionáltak. Az íz-averziók egyetlen új élelmiszer és későbbi betegség párosításával is kialakulhatnak. A terápiás technikák, mint például a szisztematikus deszenzitizáció, ugyanazokat az elveket alkalmazzák fordított irányban a feltételes félelem csökkentése érdekében.

A klasszikus kondicionálás azt mutatja, hogy az idegrendszer automatikusan rögzíti az események közötti prediktív kapcsolatokat, még akkor is, ha a szervezet nem próbál semmit megtanulni.