Nem minden eső nagy cseppekben esik. A szitálás nagyon apró, jellemzően 0,5 milliméternél kisebb átmérőjű vízcseppekből áll, amelyek lassan és sűrűn hullanak. A szitálás során gyakran romlik a látótávolság, és a felületek nedvessé válnak anélkül, hogy heves esőzés hangját hallanánk.

A szitálás általában stabil, sekély felhőrétegekben, például a rétegfelhőben alakul ki. A cseppek főként a felhőn belüli ütközések és összeolvadások révén nőnek, nem pedig erős feláramlások révén. Gyakori a partok mentén és az állandó tengeri levegőjű régiókban.

Bár az intenzitás csekély, a hosszan tartó szitálás jelentős nedvességet halmozhat fel és csúszós utakat eredményezhet. A fagyos szitálás akkor következik be, amikor a cseppek hideg felületekkel érintkezve megfagynak, és egy vékony jégréteget képeznek, amely különösen veszélyes.

• Apró, finom esőcseppek
• Sekély, stabil felhőkben képződik
• Csökkenti a láthatóságot
• Fagyos szitálás veszélyét okozhatja